Bölcsis helyzetjelentés

Ma anya jött fel értem a bölcsibe és cseverésztek egy kicsit Rózsával. Rózsa szerint mindig szót fogadok és egy tündér vagyok. (Anya azt a konzekvenciát vonta le a testbeszédéből, hogy Rózsa nem nézi péntek esténként a Lie to me c., a társadalomban élő egyén számára igen sok hasznos információval bíró sorozatot, -és még azt sem feltételezzük, hogy esetleg torrentezné azt.) Szóval anya az elhangzottak alapján úgy gondolta, engem is hasznos lenne megkérdezni erről a szófogadás dologról, és azon nyomban fel is tette a nagy kérdést: "Szót fogadsz?"
Sajna, egy hang sem jött ki a torkomon, csak kikerekedett a szemem. Anya már ismeri ezt a tekintetet, és én is rögtön tudtam, hogy átlát rajtam.
Így amikor az autóban még egyszer megkérdezte, hogy szót fogadok-e a bölcsiben, akkor már csak az őszinte bevallás maradt, mégpedig hogy: "Nem."

Még mindig jobb, mintha tagadnék.

No de más panaszra okot adó dolgok is elhangzottak. Hjajj, ha tudnátok.

"Az enyim, a tied mennyi lármát szüle,. Miolta a miénk nevezet elűle”

Egy magamfajta kisgyermeknek ezt sokkal nehezebb feldolgozni, mint egy felnőttnek, biztos vagyok benne.
Azt mondjátok, nem cibálhatom ki a játékot a másik gyerek kezéből, de én adjam oda. (Ha ő cibálja, akkor is adjam oda... az belefér? 1. ellentmondás)
Azt mondjátok, kérni kell, ha játszani szeretnék valamivel, ami nem az enyém. Erre én kérem, mire rendre a képembe vágják, hogy "Nem." Na, ilyenkor mi van? (2. ellentmondás, ahol is legtöbbször életbe lép az első.)

Röviden, simán kitépem gyermektársaim kezéből a játékot, és ezáltal rövid úton és minden bonyodalom nélkül hozzávetőlegesen elégedetté válok. És igen, sokszor előfordul, hogy én meg nem adom oda, ami amúgy tényleg az enyém, pl. a játszótéren. Ez egy új indíttatás, és még nem sikerült kinyomoznunk, hogy mitől lett. Mindenesetre ma riportom volt anyával erről, --- és nem az első a héten.

Jót is mesélek, amivel sikerült megörvendeztetnem anyát:

Ma azt mondtam az egyik babámnak a világ legkedvesebb és leggyengédebb hangján, hogy "Gyere ide, Pici Baba!" -és megsimogattam.

Tegnap pedig jött egy bácsi hozzánk, aki félévente egyszer jár, kirohantam hozzá, és lelkesen kiáltottam, hogy "Szia, Józsi!", mintha naponta jönne :D


Összegezve, még nem lejátszott meccs múló (ő)kedvességem.