Fürdetés

A szüleim azt gondolták, elég nekem a hazaút tortúrája, így elmaradt az esti fürdetés tegnap. Ma azonban nem volt menedék! Már a szüleimnek! Apa régen izgatottan készült erre gondolatban. A nagy munkára! Aztán mikor eljött az este fél tíz- ahogy a védőnő tanácsolta, mindketten tettre készen meredtek rám, ahogy ott feküdtem a pelenkázón. Anya a fényképezőt szorongatta, apa meg morfondírozott, hogy "most akkor most melyik kezét hová", "hogyan"...-meg ez meg az. Valahogy mégis beindultak, és hol az egyik videózott, hol a másik. Anya igen hidegnek találta a fürdővizemet, apa nyugtatgatta, hogy éppen elég meleg, nézze csak meg a hőmérőt. HÁát, én csendben tűrtem, de nem bántam mikor kiszedtek végre. Apa locsolt, anya meg sipákolt, hogy ne olyan gyorsan. Aztán meg azért, hogy jajj, a köldöke nehogy vizes legyen! Egyszercsak apa azt mondta anyának, hogy: "hozzad a törülközőt mert lilul a gyerek". Pontosan nem tudom, ez mit jelent, de erre anya gyorsan elhajította fényképezőt és rohant a kifogóval. Aztán még -hadd legyek őszinte: bénáztak egy sort, hol engem forgatott apa, hol a kifogót anya, - már hogy nagy nehezen bebugyoláljanak végre...
Egyébként. Ez az egész nem tartott tovább 2-3 percnél, úgyhogy azért Aannyira lila még nem voltam. De jól esett a fürdés. Apa azt mondta, megyünk majd úszni! Már alig várom!