mint például a pelenka. :)
/taps/
A beszédem is rohamosan fejlődik, de csak a családomat és a bölcsis barátaimat ajándékozom meg a verbális gondolataimmal :) Ugyanis ha olyan személy ér a közelembe, akit nem látok minden nap, egyszerűen megkukulok.
Van egy kedvenc mondatom, amit nagyon vagányul nyomok: "Mit csinálsz? Te mit csinálsz?"
Ezt szigorúan így egyben, és valami elképesztő cuki hangsúllyal tudom mondani anya szerint. Próbálta ma elmondatni velem a telefonban mamának, de nem nagyon láttam értelmét feleslegesen hadoválni :D
Valamint dicséretben részesültem a kiváló ragozások miatt is. Tegnap előtt -csak például- a tévében egy néni és egy bácsi tartott valahová egy körfolyosón, mire én megjegyeztem, hogy "ott van valakinek a lakása". Ez megfelelő bizonyíték lehet arra, hogy értem amit beszélek :D
Pillanatok
Reggel apától kaptam egy kakaót, amit a kanapén ücsörögve fogyasztottam. Egyszer csak elég lett belőle, és kiáltozni kezdtem, hogy "nem ízliiiik". Erre anya visszakiáltott, hogy akkor tegyem le az asztalra. De az meg milyen már?! Még hogy én?! Úgyhogy még hangosabban kiáltottam, hogy "Apa! Nem ízliiiik!"
#
Este orrcseppes történetünk kerekedett. Na én nagyon bírom azt a kis üveget, -mind addig, amíg rajta van a teteje. De este... anya megszólalt, hogy cseppent az orromba, mire hátrálni kezdtem, de abban a pillanatban a nekiütköztem apának. Egyszerűen bekerítettek. Nagy harc árán... vesztettem. Úgyhogy nem volt más hátra, mint az "orrcseppentés" után egyből a beépített szekrény mélyére kerüljön az orrcseppem, nehogy megismétlődhessen ez a kis affér.
* I. kor. 13.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése