Igen elfáradt a Hanka a tegnapi napközis balett táborban, úgyhogy elaludt a kanapén mielőtt elkészült volna a vacsora. Úgy gondoltam, jófej leszek, és hagyom ott aludni, a gyerekeknek végsősoron ez úgysincs nagyon ellenükre.
Négykor felébredtem, és kimentem megnézni, és nem volt ott! Hitetlenkedve körbenéztem, hogy esetleg átfeküdt a másik kanapéra, mert a mi ágyunkban nem volt, az biztos. Azt megéreztem volna, mikor megérkezik. :) Aztán bementem a szobájába, és ott aludt a kicsikém az ágyon, szépen betakarózva, mintha csak én takartam volna be. (negyvenfokban is betakarom biztos ami biztos. :)
Reggel az alábbiak szerint számolt be az esetről:
- Este felébredtem. Nem emlékszem semmire. Se arra, hogy kivittük a kutyát sétálni, se arra, hogy megvacsoráztunk.
Mondom:
- Persze, mert elaludtál a kanapén.
- Igen, és felébredtem, leszálltam, be akartam menni hozzátok, de nem volt hely, aztán visszajöttem, itt sétáltam a kanapénál, hogy most már mit csináljak? Feküdjek vissza? De az lett a végső döntésem, hogy befekszem az ágyamba.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése